Vincent van Gogh a modern művészet egyik legismertebb alakja, aki vérmérsékletének, szociális érzékenységének és végtelen műveltségének köszönhetően rendkívül szuggesztív erejű művészetet volt képes létrehozni, amely fontos inspirációs forrássá lett a későbbiekben az expresszionisták számára is. Hollandiában született, dolgozott könyvkereskedőként és lelkészként, s lelkészi missziója azután sem párolgott el, miután elsősorban szabadúszó művészként próbált szerencsét. 1886-ban érkezett Párizsba, s itt következett be döntő fordulat festészetében: képei párizsi hatásokra világosabbak lettek, ugyanis nagy lelkesedéssel fogadta az impresszionisták új megoldásait. Azonban nemsoká nagy csalódást okozott neki egy felfedezés, mely undort keltett benne: az, hogy a művészet és a társadalom eltávolodott egymástól. Márpedig számára – túlfűtött emberszeretetéből fakadóan – igazán fontosak voltak a társadalom mindennapjaiból vett, egyszerű témák. Nagy számban festett portrékat, életképet, tájképeket és csendéleteket, de gyakran még ez utóbbiakból is az egyszerű emberrel való szolidaritás árad (ld. Egy pár csizma,1886). Négy évvel fiatalabb öccsével, Theóval való levelezéséből kiderül többek között az is, hogy nagy hatással volt rá Zola nagyregénye, különösen a Germinal, amely nem is különös, hiszen mindketten alkalmazzák a deformálás elvét: egyszerűsítenek, összegeznek, hatásossá és valószerűvé teszik a puszta fizikai leíráson keresztül az ábrázolt karaktereket.
Moulin asszony gyermekével, 1886 k.
Van Gogh életművében kis számban ugyan, de találkozunk a gyermekkor témájával is. Moulin asszony gyermekével c. vásznával anyát és újszülött gyermekét ábrázoló, dekoratív felületet hozott létre, rendkívül beszédes színekkel. A zöld az anyaságot, a bimbózást és a reményt, a fehér az ártatlanságot, a sárga a riasztó, köznapi valóságot jelképezi. Az anya féltett kincsként tartja kezében, combjára állítva a "kicsit", telt idomai biztonságot és termékenységet közvetítenek magukból. Az anya lefelé irányuló tekintete talán valamiféle mélabút sejtet. Szereplőinek fizikai leírásával hatásosan összegzi kettejük kapcsolatát, melyben a beállított mozdulatok anya és gyermeke közötti távolságra utalna.
Az első lépések, 1886 és 1890 között
"Az első lépések" c. festmény fényei és világos színei a gyermekkort kedves emlékűvé avatják. Az alakok nem karakterizáltak, a mozdulatok mégis beszédesek, s a gyermek iránti nagyfokú érdeklődést fejezik ki (tárt karok, hajolva jártatás). A ruhák halk kéke a békét, a kisded fehére pedig az ártatlanságot jelentik, a zöldek pedig a természetet jelenítik meg. A gyermekkor itt a felnőttek törődésétől áthatott életszakasznak tűnik. Azonban nem a gyermekkor valóságának megjelenítéséről van itt szó, sokkal inkább értelmezhető e kép a művésznek a gyermekkor - talán soha nem létező - paradicsoma iránti romantikus vágyakozásának termékeként.
Kisgyermek, 1890
A "Kisgyermek" c. képet 1890-ben festette, nem sokkal öngyilkossága előtt, s erre utal a gyermek kezeiben – színtani értelemben nagy tömegként – elhelyezett piros labda is, valamint az arcpír; mindez kissé fenyegetően hat az alapvetően hideg színekkel megfestett kompozíción. A kék halk árnyalatai békét, a fehér ártatlanságot, a zöld reményt és bimbózást jelentenek, azonban a labda érezteti, hogy a háttérben valamilyen súlyos teherrel kell megküzdenie a gyermeknek. A művész minden bizonnyal e művével egyszerre fejezte ki béke- és megnyugváskereső törekvése és a rajta mind inkább eluralkodó téboly között feszülő ellentmondást. E képén érződik lelki izgalma, melynek hatására a dolgok valósága eltorzul – látható, önkényesen bánt a színekkel, hogy erősebb modorban fejezhesse ki magát. Ebben az önkényben, a színek lélektani használatában van a modern szubjektivizmus egyik fő kulcsa, s ennek törekvése árad jelen festményéből. Van Gogh e képével is az igazságot kereste, s ez, az igazságkeresés volt a művész legnagyobb szenvedélye. Egyik levelében például ezt írta öccsének: „az igazság kutatása olyan kedves nekem, hogy azt hiszem, inkább a cipészmesterséget választanám, mintsem színekkel játszó zenész legyek!” S végül ez a szellem avatta őt a későbbi modern művészeti irányzatok egyik legmeghatározóbb előfutárává.
