Walter Sauer (1889-1927) belga festő és grafikus, akinek művei időnként némileg James Ensor – szintén belga festő – képeit juttatják eszünkbe. Művei rendkívül találóan rögzítik az érzékeltetni kívánt fő karaktervonásokat, gyakran pedig igen szatirikusan, groteszk módon világít rá egy-egy társadalmi összefüggésre.

„Osztályteremben”

Az „Osztlyáteremben” című kép például a tanár egy élettelen, szerepkörének megfelelvén egészen elarctalanodott, hamis figuraként jelenik meg, ezzel szemben a gyerekek – közvetlenül katedrája előtt is – látványosan unatkoznak. Kint, az ablakon túl madarak repülnek, kint jó lehet, de itt bent szinte szó szerint halálosan unalmasak az órák. Még a levelek is mintha fonnyadoznának az ablakhoz helyezett virágcserepekben, akárcsak a gyerekek lelke a gyermeklélektani értelemben teljesen inadekvát tanórák hatása alatt. A kép iskolakritikai célzata nem titkolt – a művész nyilván úgy gondolja, hogy itt elsősorban a gyermek természetétől idegen tevékenységek folynak, a puszta verbalizálás semmilyen formában nem segíti elő a növendék személyiségének fejlődését, s ráadásul a tanár szavaival egy halott, mára hamissá merevedett értékrendet képvisel. Az, hogy a halálarcú pedagógus igen magasan helyezkedik el a gyermekek fölött, arra utal, hogy a gyermekkor merőben alávetett a felnőttek akaratának.

„Lány arca szemből”

A „Lány arca szemből” című kép kissé tárgyszerűen, szenvtelenül ábrázol egy kislányt, a nem eszményi tulajdonságokat is megjelenítve. A modell hajában masni, amely kislány-voltára utal, ám szemei szomorúak, fogai hibásak. A szembenézetnek köszönhetően a karaktervonások jól érzékelhetők, ám éppen ennek köszönhető a kép hűvössége is. A kissé oldalra biccentett fej a pillanatnyiságra utal, akárcsak a szembogarak és a kissé rendezetlen haj gondos kidolgozása.

„Kislány portréja”

A „Kislány portréja” című kép beállítása igen érdekes: a horizont magasan van, ez által a gyermekkor „kikerül” a tekintélyszemélyek ellenőrzése alól. Nincs itt tehát semmiféle utalás felnőtt-gyermek viszonyra. A gyermekkor itt önértékként tételeződik, ugyanakkor biztonsága valamiért meginogni látszik. Mindenesetre a festő a gyermekkort önmagáért akarta ábrázolni, mindenféle, az autoritásra vagy a gyermekkor önállótlanságára való utalás nélkül. A kislány arcán komoly, gondterhelt kifejezést látunk, kendőjének mintái azonban – ellentmondásos módon – egy kis játékos hangulatot visznek a kompozícióba. A háttér barnái gondokra, kékjei hidegségre, szomorúságra utalnak.

„Japán maszkok”

Rendkívül elidegenítő, szenvtelen ábrázolás a „Japán maszkok” is. E képen két kisfiút látunk, egyikükön japán maszk. A maszk-motívum Ensornál igen gyakori volt, s azzal a társadalmi szerepek hamis voltát fejezte ki. Itt azonban nem erről van szó, ám az ábrázolás – az alakok beállításának és az érdekesen elhelyezett horizontnak köszönhetően – mégis rendkívül bizarrnak, nyomasztónak tetszik, különösen a háttér barnáival együtt.

„Szerelem”

Nyomasztó és szokatlan a „Szerelem” is, melyen egészen kicsi gyerekeket látunk epekedve, felnőtt módon fejezve ki érzelmeket. Az alakok – ruháikat, mozdulataikat, testhasználati jellemzőiket, hajviseletüket tekintve – egészen felnőttesek, s mindez igen bizarrul hat.

„Anya gyermekével”

Végül érdemes megemlíteni az „Anya gyermekével” című ábrázolását, mely egy a festő több ilyen tárgyú képe közül. Ez viszonylag egyszerű ábrázolás, bár a horizont itt is magasan van, s ez kicsit eltávolítja a nézőt a képtől. Óvó, gyámolító mozdulatok jelennek meg az anya részéről, a baba pedig nagy szemeivel érdeklődően csodálkozik rá a világra. Az anya profilból történő ábrázolása révén érzelmei, lelki állapota nem tükröződnek, e képen ezért sokkal inkább a beállítottság utánérzése dominál.